Egyéb 
No Comments Európa, tartozol!
Volt idő, mikor rettegte hírét
A Nyugat és kérlelte Istenét:
„Ó! Csak tőlük ments meg uram minket
vagy mennünk kell, elhagyni e földet!”
De nem szállt már a magyarok nyila,
Köszönni tartozol, Európa!
Volt, hogy oszmán had támadt rád öreg
Kontinens, hogy léted vonja meg,
S te féltél, reszketett minden tagod,
Élő voltál, de lettél tecchalott.
E hon volt, ki érted vérét adta,
Köszönni tartozol, Európa!
Midőn a szabadság forgott kockán
Vagy hiányzott néhány új találmány,
Ha ügyesség kellett, na meg finesz,
E nép segített, és mindig íyg lesz,
Mert ez jellemző a magyarokra,
Köszönni tartozol, Európa!
Hol a köszönet? Hol a hála?
Rajtad szárad majd népem halála!
Vagy csupán nem akarsz emlékezni?
Bármit tégy, az idő kőbe vési:
(Hiszen kifizetlen még a számla)
Köszönni tartozol Európa!