Egyéb 
No Comments Óra…
Előtt
Ül a diák. Olvas. Nem, nem! Tanul.
A könyvet nézi. Most memorizál.
Ismét a könyv…Hopp! Valamit nem ért.
Fejét vakarja, mérlegel. Feláll.
Társához lép. Kérdez. Ő sem tudja.
Gond van látszik arcán. Nincs idő már,
Mert csittre intik. Belép a tanár.
Eleje
Síri a csönd. A tanár ül. Lapoz.
Füzetecskéjében keres. Meg van!
Egy nevet mond. Mosolyog. Még egy név.
Séta…Már ülnek. Ketten. Egy padban.
Kérdést kapnak. Nagyon nehéz. Tudják!
Az egyik írni kezd. Ír, de lassan.
A másik néz. De nem ír. Tudatlan.
Közben
Magyaráz. A tanár mondja. Mondja.
Figyelnek? Páran. Unalmas? Nagyon!
Valaki bámul. Kifelé. Fáradt.
Valaki fekszik. Alszik a padon.
Gyötrelem! Egy perc? Az itt egy óra.
És negyvenöt belőle? Borzalom!
Figyelj: „Feladom!; Már nagyon unom!”
Vége?
Tik-tak, tik-tak. Nem! Így: Tik…tak,, tik …tak.
Már csak egyetlen! Egy perc kellene!
Mindenki menne már…el…El innen!
DE még van! A tanárnak…fél perce!
Még ilyet! Folytatja, nem tágít…ám…
Csöngetnek! El se hiszik…hogy vége!
Mert nincs is! Házit kapnak. Szünetre.