Gondolat
Tizenkilenc múltam épp,
Lassan tisztul már a kép:
Mit szeretnék és hogyan,
Kész vagyok, hogy elmondjam.
A béke az, mi hajt előre,
A harc legyen már elfelejtve.
Önmagunkra hozzuk a rontást,
Belebukunk még ebbe meglásd!
Ezért mondom: Változzunk gyorsan!
Óránk pereg, az idő rohan,
Most kell, hogy lépjünk, nincs már holnap!
Tedd meg! Fiad legyen boldogan!
Rég volt: mi az egyenlőség,
De nagyon is jól emlékszel még.
Ha majd mindenkinek mindenből
Jut és ellene senki nem tör.
Ha nem lesz gazdag avagy szegény,
s elmondhatja minden egyes lény:
„mim van, arra másnak is telik”.
Egyenlőség csak így létezik.
Szeretném, hogy szálljon messzire,
Hogyha kell szárnyakat növesztve
Sok-sok ezer fülbe repüljön.
Számomra az lenne nagy öröm,
Ha ismernék ezt az egy nevet,
Tudnák, Luzsányi volt, létezett.
Ha majd feledik a régmúltat,
Szállj, s jutass eszükbe, Gondolat!