Egyéb 
No Comments Sírni kell
Hogyha sírnék, amikor valaki meghal,
Sírhatnék minden éjjel és minden nappal.
Minden percben szememből könny záporozna,
Sírhatnék amíg a világ világ volna.
Sírnék, hisz nincs olyan pillanat, egy sem,
Hogy a rút halál áldozatra ne leljen.
Mi csak búzaszemek vagyunk a nagy táblán,
A szél felkap, visz, sodor, s el is temet tán.
De, amíg élek, otthon, társaim között,
Jegyezzétek fel, hogy egy ember esküdött.
Kiált és harcra kelt a vad pengés ellen,
Alkudott, hogy minél több életet mentsen:
Sírni fogok, ahogy tüdőmből telik,
Zokogok majd az idők végezetéig.
Meg teszem én, sőt öröm lesz az áldozat,
Ha tudom, minden ember életben marad.
Megváltanám a testvéreim életét,
Cserébe sírok és a lelkem a tiéd.
„Hogy gondoltad, hogy ennyivel megússzátok,
feledjek mindent, mert egy ember sírni fog?
„Lassan mondom, hogy még te is megértsd. Tessék:
Világotok süllyedő hajó, rajta lék.
Sírnál mondod, hiszen nincs olyan pillanat.
Nincs olyan, hogy egy ember sírna más miatt.
Mégis mennyi? Több, mint kétezer éve már.
Omladozó Bábeletek azóta áll.
És hány év még? Azt megszámolni nem lehet,
Mikor tanultok meg sírni, ti emberek.”