Egyéb 
No Comments Vihar közelg
Sétálunk kezemben kezeddel,
e világon más nekem nem kell.
Mosoly az én Kánaánom,
Ellágyul szívem a hangodon;
szemed csillogása nekem kincs,
annál szebb a Föld kerekén nincs!
Karcsú termetedet figyelve
Az angyalok jutnak eszembe.
Ha veled vagyok, mennyben élek,
S a szerelem tüze megéget.
Hogyan is lehetnék boldogabb?
Vihar előtt mindig süt a nap!
Élek, tehát én gondolkodok,
De úgy, ahogy senki más nem fog.
Ne mondják, mikor s mit tegyek,
Mozgásterem ne szabják meg!
Én szeretnék magam dönteni,
szabadon élni, írni, halni,
mondani, ami szívem nyomja.
A békéért folyton harcolva
Harcolni, a függetlenséget
Bírni, s hódolni Isten , neked.
Én szabad vagyok nem pedig rab!
Vihar előtt mindig süt a nap!
Teljesült végre legfőbb vágyam.
Mit írok, olvassák, de hányan!
Mondják: tehetséges a fiú,
Szerény, csendes, na és nem hiú.
Kedvenc lesz biztos, hamarosan,
Egy hős e kaotikus korban.
Amikor csak megyek az utcán
jönnek szembe, meglepődnek. Lám,
ismerik már az én arcomat,
és előttem –nézd Isten mit ad-
megemelődik minden kalap.
Vihar előtt mindig süt a nap!
A szerencse forgandó, tudom,
Minden elveszik egy szép napon.
Nem bánom, ez az élet rendje,
amit kaptam, nem lesz örökre.
Szép, ha vakít a Nap az égen,
ha a sors mindent megad nekem.
Azonban jön a szél, a zápor
És megszabadít minden jótól.
Így hát elvész, mit gyűjtöttem,
Utódoknak nem jut semmi sem.
Fiamnak ezt adom, mást nem kap:
Vihar előtt mindig süt a nap!