Egyéb 
No Comments Nincs feltámadás
Aki a sírból kiált,
Az már a sorból kiállt.
Életünk végét végül mind megérjük,
Így vagy úgy utunk mindenképp véget ér,
Ki nevetve, ki sírva
Kerül a sírba.
Az utolsó pillanatban még egyszer
Átéljük az elmúlt éveket, s talán
Nyugodtan háta dőlünk:
Nos, mi mindent megtettünk.
Vagy elfog minket az ismerős érzés:
Valami baj van, valami hiányzik.
Mit tenni kellett volna
Az megmaradt holnapra.
Holnapra? De hol leszünk mi már holnap?
Egy koporsóban, mélyen a föld alatt
Fekszünk mozdulatlanul,
Bár agyunk jár még vadul.
Egy nap kellene, csak egy. Elég lenne,
Hogy bocsánatot kérjünk mindenkitől,
Hogy nevessünk már végre
E Földön mindenkire,
Higgyünk, s nem féljünk, adjunk, de nem kérjünk,
Szeressük, tiszteljük az embereket.
Csak még egy nap kellene
És be lenne fejezve
Az élet. Egy nap, kiáltjuk hiába.
Időnk lejárt, mások jönnek helyettünk.
Aki a sírból kiált,
Az már a sorból kiállt!