Egyéb 
No Comments Sors, hajts fejet!
Vasárnap megszületett a kisded,
Élete előre eldöntetett.
Gondolatai mind számon tartva,
Tettei egytől-egyig megírva.
Mikor, hol és mit tegyen,
Sors, hajts fejet előttem!
Nőtt a gyermek, iskolás lett hamar.
Kitűnő volt, kevés tanulással.
E dologban nem volt egyedüli,
A tömegből nem igen lógott ki.
Meghúzódott szerényen.
Sors hajts fejet előttem!
Serdülővé vált, igazi kamasz,
De nem tűnt fel, hogy már jött a tavasz,
Mert más járt akkor az Ő agyában,
Verset írni a magányban,
Csakhogy az idő teljen.
Sors hajts fejet előtte!
Húsz most, tudja magáról, hogy zseni,
És próbál is ennek megfelelni.
Ír, küzd, alkot minden erejével,
Hogy nevét soha ne feledjék el.
Neki ez rendeltetett.
Sors, fejet hajtok neked!
De vajon mi lesz holnap, s azután?
Meddig bírja élete terhét? Tán
Évig, hónapig vagy ketté szakad?
Sors, immáron vetélytársad akad,
Nem más, mint az egyetem.
Hát hajts fejet előttem!