Fhio – Verseim

Nyár volt, mikor elmentél, azt hiszem,
De a telet idézte minden:
Hűvös volt és borult az ég,
Vihar jött, s most is tart még.

A virágok nem kacsintanak rám.
Kérdezgetnek, hol van az a lány,
Aki azelőtt velem volt,
Kivel szívem egybeforrt.

Az én szívem elszökött, itt hagyott,
Búcsú nélkül, csókot sem adott.
Ment, mert mennie kellett már,
Mellkasom üresen áll.

Az őszi szélben eső csepereg,
Hullnak a földre a levelek,
Felhők kúsznak fenn az égen,
Sűrű köd száll le éppen.