Fhio – Verseim

Én hittem az életben,
Akartam és reméltem.
Álmodtam –tán túl sokat-
Az elveszett álmokat.

Küszködtem mások miatt,
Szenvedtem béklyóm alatt.
Az élet egy nagy teher,
Csak kevesen bírják el.

Viszem a súlyt, majd elnyom.
Írni, ez az én átkom.
Ó, jaj, sors, miért gyötörsz?
Félek, életemre törsz.

Írás nélkül meghalok,
Írással éhen halok.
Mától vajon mit tegyek?
Költő vagy felnőtt legyek?