Fhio – Verseim

Nézem, csak nézem, elsuhan a táj,
Gondolatban messze vagyok már.
Otthon járok, s ülök a tűz mellett,
Kezemben csésze, egy mákos szelet,
Az otthon melege ölel, szorít,
Nem akarok menni, nekem jó itt!
Zakatol a vonat, siet tova,
Rajta ülök én is, mennék haza.
De csak távolodom egyre jobban,
Belül sírok és szívem szétrobban.
Kívül nyugodt vagyok, mert tudom jól,
Az élet nem csak boldogságról szól.