ápr 6, 2013 - versek    No Comments

Mindenség-part

Egymagamban ülök a mindenség partján,

a víztülörből a világ tekint reám.

Fodros arcát figyelem, de ö is figyel,

a Mindenséget lesi, mit nem érhet el.

Bármit próbálhat folyékony az ö léte,

nincs szilárd hit, akarat, kitartás, eszme.

Ám szüntelenül óhajt, remél. Mindhiába!

A Mindenség-partot a víz csak nyaldossa.

 

Középiskolás éveimben nagyon sok gondolat foglalkoztatott, mindenféle érzést, helyzetet próbáltam magamra húzni, nem tudatosan, hagytam, hogy bizonyos hangulat magával ragadjon. Ezért több versemre igazából nem is feltétlen tudok mélyenszántó elemzést írní, hagytam, hogy a szavak “kiíródjanak”.

Oldalak:«1...7475767778798081»