ápr 6, 2013 - versek    No Comments

Pénz uraság

Mondta a pénz: “Az úr én vagyok!

A világ hódolni nekem fog.

Térdre rogy előttem, aki él,

nélkülem senki, semmit nem ér.

Vezére vagyok tetteidnek,

nem szabadulhatsz tőlem, értsd meg:

ott leszek minden pillanatban,

kimondott szóban, gondolatban,

mert én vagyok a felsőbbrendű,

s te nem vagy más, mint olcsó kütyü,

amivel én rendelkezem,

itt az életed a kezemben.

Világokat alkotokm ha kell,

de rombolok is. Vigyázz ember!

Rajtad tartom a szemem, nézlek.

Még egy hiba, s véged, de tényleg!”

 

Megrendült szívem e szavakra,

kértem őt, de nem hagyta abba:

“Isten végezhet, ahogy tetszik,

tiszteletem övé, mint mindig.

De nézd a világod, hogy forog,

hová tüntek el az angyalok?

Ki védi, ha alszol álmodat?

És ki véd nappal téged magad?

Csak én vagyok itt és senki más.

Te ne remélj, ez nem látomás:

a pénz felemészt és eltöröl.

Szelíd volt? Holnap már értem öl.

Béke uralkodott? Hát legyen harc!

Értem sírjon mindenegyes arc!

Világodnak vége, láthatod.

Nézz csak körül: fajod elbukott.