Fhio – Verseim

Az egyik nap igen rossz kedvem volt,
És a szívem hevesen zakatolt,
Éppen az utcát jártam dühösen,
Az élettől is elment a kedvem.
Ekkor történt, hogy miért nem tudom,
Egy virágot láttam meg az úton.
Eltaposták, félredobták szegényt,
Megölték e gyönyörű élőlényt.
Kezembe vettem, fölé hajoltam,
Néztem, s mintha mondott volna halkan
Valamit, ez azóta benne él:
„Egy virág élete semmit se ér?”