Fhio – Verseim

„Jaj nekem! Jön a tél, jön a tél!”
-Költőnk biztos a haláltól fél.
„Lehulltak már mind a levelek.”
-Elszálltak felette az évek.
„Mindenfelé sár, latyak és hó.”
-Hát, számára a halál nem jó.
„Befagyott a folyó, a patak.”
-Gyötrik Őt a kínzó fájdalmak.
„De legalább a Karácsony jön!”
-A vég boldogság lesz, sőt öröm.
„Azért tél után jön még tavasz.”
-Neki addigra már rég szevasz.
„Új levél, a táj tele színnel.”
-Hogy lehet, hisz meghalt már egyszer.
„Én újra boldog leszek akkor.”
-Nem értem, hogy miről hablatyol.
„Vége. Tomi a tájról dalolt.”
-Ja, hogy ez nem egy búcsúvers volt!