Archive from április, 2013
ápr 6, 2013 - versek    No Comments

Őrűlt a világ

Őrűlt a világ, bódult az eszme!

Lelkem nehéz, elmém is zavart már.

Szívem törve, mint földetért pohár.

Sziklaszirt felett álló fa volnék,

érzem magába ránt a szakadék…

…most már tudom: itt az élet vége.

Istenem, bármit, csak háborút ne!

 

Őrűlt a világ, bódult az eszme!

Milyenné váltunk, nem érti senki,

talán jobb is lenne már meghalni,

menekülni, el, messzire innen.

Itthagyni mindent, amit szerettem?

Nem bánom, csak mehessek örökre.

Istenem, bármit, csak háborút ne!

 

Őrűlt a világ, bódult az eszme!

Embertársak halnak a semmiért,

a világ együtt kiállt fel: “Miért?”

Bárki öl, ha kell; kedvre is talán,

sokan hullnak el egy-egy éjszakán,

de hol a gyilkos, ki engem szúr le?

Istenem, bármit, csak háborút ne!

 

Őrűlt a világ, bódult az eszme!

Céljaink voltak, de hová lettek?

Eddig hányat valósítottunk meg?

Itt élhetünk egy új évezredben,

de tart a harc, ember ember ellen.

Megyünk a közös úton, de merre?

Istenem, bármit, csak háborút ne!

 

Őrűlt a világ, bódult az eszme!

Láttam, hogy mire képes az ember,

azt kell mondanom, nem hihetem el.

Ha mégis igaz, tényleg itt a vég.

Uraim, akkor mire várunk még?

Legyen itt, nálam a sor eleje:

lőjetek a már vérző szívembe!

Oldalak:«123456789»